Sótartalma a Föld állóvizei közül az egyik legmagasabb, jelenlegi területe közel kilencszer nagyobb, mélysége pedig háromszor akkora, mint a Balatoné.

Az Észak-Amerikában, Utah államban, a mormonok földjén található Nagy-sóstó (Great Salt Lake) tulajdonképpen egy történelem előtti hatalmas, édesvizű tó maradványa. A vidék csapadékban rendkívül szegény, növényzete alig van, és lefolyástalan medencéjében összegyűlt vize ihatatlanul sós. Az egykori tó tízszerte nagyobb és sokszorosan mélyebb volt a mai vízfelületnél, mintegy 5 millió hektárt foglalt el a mai Utah, Idaho és Nevada területéből. A közel 300 m mély ősi tó vizének északon, a Red Rock-hágón át természetes lefolyása volt. A hágón eltávozó víz a Snake folyón keresztül a Columbiát táplálta, de aztán a jégkorszak vége felé megindult az éghajlat változása. Egyre melegebb lett, a párolgás megnőtt, és az eltűnő gleccserek miatt megszűnt a vízutánpótlás, ami a természetes lefolyás megszűnését okozta.

A világ egyik legsósabb tava

Az éghajlati feltételek mellett a beáramló folyóvizek kémiai összetételének változása is hozzájárult ahhoz, hogy a tó fokozatosan egyre sósabbá vált. Ennek következtében a tó kiszáradt, iszonyatos sómennyiséget hagyva vissza. A ritka esők ezt a sót oldják és hordják bele a Nagy-sóstó vizébe. Ma sólepárló üzemek működnek a közelben, többek között West Warren városában, amelyek ipari célra, elsősorban műtrágyagyártásra termelnek.

A tó vízszintje évszakosan ingadozik, ősszel a legalacsonyabb, de vannak nagyobb léptékű szintváltozások is, amit az egyre szárazabbá váló éghajlat okoz. A tó mintegy 130 km hosszú és átlagosan 40 km széles, legnagyobb mélysége is csak 9 méter. Vízmélységtől függően 15–28 százalék az oldott só aránya, s az ember könnyen lebeg a vízfelszínen.

A tavon autópálya vezet keresztül (Fotó: Jim Richardson)

A tavon autópálya is átvezet, valamint vasúti töltés vágja ketté. A töltétől északra eső rész vízszintje mindig alacsonyabb és sótartalma magasabb, mint a délié. Kisebb szigetek is vannak benne, amiken vízimadarak fészkelnek, a legnagyobb szigeten pedig néhány amerikai bölény is menedékre talált. A tóban egyébként főleg algák, sórákok és sólegyek élnek nagy mennyiségben, a tó különleges pirosas-rózsás színét pedig a sótűrő baktériumok okozzák. A partot szegélyező sós síkságon, a sokszögű száradási repedésekben és a sókban gazdag talajban különleges só- és szárazságtűrő növények élnek, amelyek az időszakos elöntéseket is elviselik.

A tó szigetein vízimadarak fészkelnek

A Nagy-sóstó nyolc szigete közül több lakatlan, a legnagyobb (24 km hosszú és 8 km széles) Antilop-sziget ma természetvédelmi terület, amely nevét onnan kapta, hogy 1843-ban a sziget két felfedezője, Kit Carson és John Fremont, villásszarvú antilopokat figyelt meg.