Minden korábbinál nagyobb veszély fenyegeti a Galápagos-szigetek egyedülálló élővilágát, de most nem a globális felmelegedés, vagy az éghajlatváltozás a bűnös, hanem az életmódjával, szokásaival romboló ember. A szigetekre a virágzó turizmus miatt - részben illegálisan - több tízezren települtek be szárazföldről, ezért az ecuadori kormány most ezreket telepít ki a szigetről, hogy elejét vegye a további pusztulásnak.

Lehangoló látványt nyújtanak a település szélén éktelenkedő szemétdombok, ahol olyan madarak keresgélik táplálékukat, melyek ősei ihlették Darwint kutatási munkájában. A szemétkupacokat és az élővilágra nagymértékben veszélyes anyagokat az ecuadori betelepülők növekvő tömege ontja magából. A város lakói a sziget turistáiból élnek, az idegenforgalomban dolgoznak.

Puerto Ayora

A környezetvédők nagy aggodalmára a Galápagos-szigeteket ma már túl sok ember lakja, az elmúlt évtizedben az itt lakók száma duplájára nőtt, jelenleg több mint 35 ezer ember él a szigeten. A kutatások szerint az emberi tevékenység felborítja a sziget ökoszisztémáját, ezzel veszélyeztetve az itt lakó elefántteknősöket, kék lábú szulákokat és a napozó tengeri leguánokat, akik már ma is elszigetelten élnek, korábbi életterük töredékére zsugorodott - olvasható a New York Times összeállításában.

Akció a pénz árnyékában

A közel 40 ezer lakos nagy fenyegetettséget jelent a környezetre, s ezt végre felismerte az ecuadori kormány is, amely még mindig inkább az idegenforgalomból befolyó hasznot részesíti előnyben a környezetvédelemmel szemben. A kormány most drasztikus és ellentmondásos lépésre szánta el magát: 1000 ecuadori lakost telepített ki a szigetről az elmúlt évben, s a tervek szerint a művelet a következő években is folytatódik.

A veszélyeztetett galápagosi teknős - galéria a kép mögött

A népesség korlátozásával a kormány azt reméli, hogy sikerül megőriznie azokat a természeti értékeket, melyek megóvásával a turizmus a legnagyobb bevételi forráshoz juthat. A korlátozó intézkedések miatt viszont a nincstelenné váló, szakma nélküli emberek úgy érzik, amíg őket büntetik, addig Ecuador tovább dúskál az idegenforgalomból származó sok millió dollárból. A kitelepítettek úgy gondolják, hogy a kormánynak sokkal többet ér a turizmus, mint a galápagosi lakosok.

Az szigetek benépesedése a 20. században kezdődött, az első szigetlakók halászatból és földművelésből éltek. A most betelepülőket, akik többnyire a főváros, Quitó környékéről, vagy a környező szigetekről érkeznek a meggazdagodás motiválja: a virágzó idegenforgalom miatt taxisofőrökként, szállodai cselédlányokként, vagy munkásokként jobban kereshetnek mint otthon.

Egy ártatlan házimacska is súlyos veszélyt jelenthet

Az ország vezetői az elmúlt évtizedekben nem korlátozták egyáltalán a betelepülést, de úgy tűnt, a kormány megfelelő intézkedést hozott azzal, hogy a szigetvilág 97 százalékát nemzeti parkká nyilvánította. Az elmúlt évtizedben a turizmus és a migráció mégis nagymértékben nőtt, a káros hatások ellen pedig felszólalt a szigetcsoport tudományos és környezetvédő közössége. Külföldi segítséget kértek, hátha külső nyomásra Ecuador korlátozza a szigetek lakóinak számát.

A tudósok szerint az emberek már jelentős kárt okoztak az élővilágban, az olajfoltok, az óriásteknősök és cápák orvvadászata, a különleges fajok mindennapi veszélyeztetése komoly problémát okoz. Itt még az az egyszerű tény is komoly következményekkel járhat, hogy a betelepült lakosok házimacskát tartanak, hiszen a macskák jelentősen veszélyeztetik az itt élő természetes élővilágot, felborítják a megszokott ökológiai rendszert, e mellett számos betegséget is hordozhatnak.

A kormány egyszerre segít és rombol

Az ecuadori kormány korlátozott számban lakhelyeket biztosít az itt született embereknek és családjaiknak, illetve azoknak, akik 1998 előtt érkeztek a szigetre, és volt ideiglenes munkavállalói engedélyük. A jogtalanul a szigeteken tartózkodókat a rendőrség kutatja fel és lakoltatja ki. A helyiek sérelmezik, hogy miközben saját kezükkel építettek fel mindent, most szó szerint deportálják őket. Nagy ellentmondás, hogy a kormány, mely elrendeli a kitelepítéseket, egy általa kiválasztott szűk rétegnek segít biztosítani a megélhetést.

Kormányrendelet szabályozza például, hogy a szigeteken ugyanannyiba kerüljön a benzin, mint a kontinensen, A helyieknek jelentős kedvezmény jára a szigetek közötti repülésre, így a turisták által fizetett repülőjegy töredékéért juthatnak el például Quitóba, vagy más városba. A feketepiac és a kiskapuk természetesen virágoznak, pénz és kapcsolatok révén az emigránsokat összeházasítják a tősgyökeres lakosokkal, így hivatalos iratokhoz jutnak, és nem kell elhagyniuk a szigetet.

Közben Puerto Ayora utcáin diszkók, étkezdék és ajándékboltok sorakoznak. A település szélén reklámok ünneplik Leopoldo Buchelit, a folyamatosan fejlesztő polgármestert, aki a város szélén a természetes élővilágot még jobban korlátozva 1000 új lakást építtet.