Balaton-átúszás: több mint kilencezren teljesítették a próbát
2009. augusztus 1.
Révfülöp-Balatonboglár | Több mint kilencezren teljesítették a Balaton-átúszást. Ez ugyan nem jelentett új rekordot, de egy csúcs így is megdőlt: halasztott próbán még soha ennyien nem indultak el.

Erre sem nagyon volt még példa a Balaton-átúszások történetében! Az eredetileg meghirdetett 8 órás kezdés helyett jó 20 perccel korábban „ellőtték” a rajtot, annyian voltak ugyanis már kora reggel Révfülöpön...

Háromnegyed kilenc lehetett, amikor jelentették: a kétezredik(!) úszó is vízbe csobbant. Pár perccel később aztán partot is fogtak az első próbázók Bogláron. Elsőként – tartva jó szokását – a szegedi Molnár Gergő mászott ki 1:07:49-es idővel. Mint később kiderült, az idei átúszáson mégsem ő volt a leggyorsabb: a budapesti Verrasztó Dávid vagy öt percet tudott faragni még ezen a tiszteletet parancsoló időeredményen is. Egymás után érkeztek be Boglárra a lelkes – és (ekkor már) boldogságban úszó – próbázók, akiknek többek között Gelencsér Attila, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke, valamint Sárdi Árpád alelnök is gratulált

– Magával ragadó ez a rendezvény, de az még kicsit odébb van, hogy én is úszva teljesítsem a több mint öt kilométeres távot: a motorcsónak egyrészt gyorsabb, másrészt pedig biztonságosabb is, legalábbis számomra – mondta Gelencsér Attila. – Minden elismerésem a bátor és tettre kész úszóké, no meg persze a Szántó László vezette népes rendezőké, akik egy ilyen megmozdulást hibátlanul tudnak koordinálni – tette hozzá Gelencsér Attila.

E sorok írója idestova két évtizede tudósít az átúszásról, de képtelen vele betelni. Lenyűgöző látvány, ahogy a már sokszoros vagy éppen leendő próbázók – nők és férfiak, fiatalabbak és idősebbek – türelmesen várnak a sorukra a különböző sátraknál vagy éppen a kikötőben, s ahogy egymás után telnek meg a hajók.

Tíz óra környékén már közel négyezren lubickoltak – mit lubickoltak, küzdöttek! – a kétségtelenül felüdülést jelentő, ám hullámzó vízben. Hiába na, magyarok vagyunk. Láttunk olyan társaságot, amelynek a tagjai úszás közben labdával hajigálták egymást, s találkoztunk olyanokkal is, akik – persze csak szigorúan a boglári cél előtt, még bent a vízben – pezsgőt bontottak a nagy esemény tiszteletére. Összefutottunk mozgáskorlátozott, fogyatékos sportemberekkel is, akik előtt a kollégáimmal – és a rendezőkkel – együtt kalapot emelünk.

– Baromi sokan leszünk – jegyezte meg valaki a parton. Nagyot mindenesetre nem tévedhetett, miután (nem is tudom, mikor fordult elő ilyen utoljára) több száz méter hosszú sor kígyózott a balatonboglári hajóállomáson, s a mobil wc-fülkék előtt is szép számmal várakoztak – ki nagyobb, ki kevesebb türelemmel. Tudják, egyik klasszikusunkat idézve egy perc hossza mindig attól függ, hogy az ajtó melyik oldalán vagy... Na de visszakanyarodva a sorra: a hőséget és a várakozást enyhítve a mólón felállított zuhanyrózsák ontották magukból a hűs vizet. Amikor pedig a Kisfaludy nevű komp is befutott – na jó, szép komótosan megérkezett – a kikötőbe, percek alatt magába szippantotta a tömeget.

– Nekem ez volt a harmadik próbám, ám a bátyám és az apukám már több mint tízszeres Balaton-átúszó. Kellemes volt a víz, csak sajnos kicsit hullámzott – mondta Pálfy Marianna, majd kisvártatva beállt a BITT sátrába a társai közé forró teát osztani. Érdekes hasonlat: pontosan egy csapatra valónyi játékos – az előbb említett Pálfy Marianna mellett még Kondor Tímea, Ihász Dóra, Horváth Zsófia, Harmath Zsófia, Rulek Rita, valamint a liberó, Csitári Virág – szorgoskodott a nagy forróságban Mészáros Péter edző vezetésével. Mondhatni akár egy kiadós edzéssel is felért a szombati produkciójuk. Ha rajtam múlna, az egyik hétközi tréninget biztosan elengedném. Mint ahogy abban is biztos vagyok, ha a lányok a szombaton látott felszerelésben virítanának a bajnoki meccseiken is – sokat sejtető, mutatós bikini, a pólót pedig felejtsük el –, ugrásszerűen megnőne a nézőszám a csarnokban.

Az álmodozások helyett térjünk vissza a tényekhez. A messzeföldön híres sebész, Néber Árpád irányításával az egészségügyi sátorban teljesített szolgálatot Monok Tibor és Nagy Imre, a Kaposvári KK elnöke és technikai vezetője. Bízzunk benne, hogy előbb-utóbb ők is (ki)találnak valamiféle gyógymódot a kaposvári kosárlabdasport megmentésére, ne adj isten újbóli felvirágoztatására.

– Maradjunk annyiban, hogy megúsztam – mondta a kaposvári Müller Imre. – Ilyen még soha nem fordult elő velem: a negyedik kilométernél begörcsölt a vádlim. Komolyan mondom, az utolsó kilométeren már csak azért küzdöttem, hogy valahogy eljussak a boglári célig. Ez volt az ötödik Balaton-átúszásom, de szerintem most befejeztem.
Majd miután egy egészségesnek mondhatót kortyolt a söröspoharából, gyorsan hozzátette:
– Azért persze lehet, hogy holnap vagy holnapután már máshogy gondolom.

Dél környékén már hétezernél járt az indulók száma. S csak nem akart fogyni a tömeg sem Révfülöpön, sem pedig Balatonbogláron. Ami viszont feltűnt: a kikötőben (is) egyre többen feszítettek az átúszóknak járó egyedi pólóban újbóli behajózásra várva, hogy még egyszer elrajtolhassanak Révfülöpről.


A nap mondása

Még a révfülöpi rajtnál, nem sokkal a vízbe csobbanás előtt csíptük el a következő párbeszédet.
– Tudod, hogy a Balaton-átúszás miért jobb a nagy futóversenyeknél?
– Na miért?
– Mert itt nem kell attól félned, hogy egy kutya megelőz...



– A tavalyi átúszáson értem utol magam, s most megpróbálom tartani a sort: bár nem mindegyik próbán vettem részt, ám volt, amikor többször is elrajtoltam Révfülöpről, így tavaly eljutottam a 27. próbámig, most pedig én is 28-nál tartok – mondta a mezőkövesdi Bajzát László, aki most is matyó hímzésű népviseletben teljesítette a nagy balatoni úszópróbát. – Külön erre az alkalomra készítették az alkalmi „úszóruhámat” a kövesdi nagymamák. Ám mindenkit óva intek, hogy kövesse a példámat; bőven elég, ha egy ilyen megszállott van.
Sokszor úgy éreztem, hogy inkább hátrafelé haladok... Természetesen szeptember elején újra megcélozzuk majd Porecset, s valamikor egy maratoni futóversenyt is be akarok vállalni.

Együtt szelték kitartóan a Balaton hullámait amatőrök és profi sportolók, magyarok és külföldiek. A Vermes család például Angliából, Londonból érkezett. Egyszerre rajtoltak el mindhárman, s íme a bizonyíték, hogy bizony nem szabad leírni az öregeket: a 77 éves Vermes Endre vagy egy órát vert a fiára és az unokájára, az 51 esztendős Andrew Vermesre, valamint a 15. életévében járó Árpád Vermesre.

Kilencezernél többen

Bár a Balaton-átúszás immár három évtizede íródó történetében kétszer is átlépte az indulók száma a bűvös tízezret, most szombaton is sikerült egy másik csúcsot felállítani. Amikor a nagy próbát halasztani kellett a mostoha időjárás miatt, korábban még soha ennyien – egészen pontosan 9299-en – nem indultak.

Nem sokkal egy óra után már kilencezer indulóról szóltak a jelentések. Köztünk szólva talán az ekkor beérkezettek számára  marad a leginkább emlékezetes az embert próbáló viadal: a kaposvári honvéd fúvószenekar pattogó indulójára vonulhattak át ugyanis büszkén a célon. Nyilván többen is táncra perdültek volna, ha nincsenek teljesen lefáradva...

Ott tempózott kitartóan a többiek között Simóka Bea sportszakállamtitkár, Kozman György pedig sárkányhajózni toborozta az embereket. Sokan várták a profi ökölvívó-világbajnok Erdei Zsoltot is a célban.
– Na most elég volt a vízből! Az egyik barátommal rajtoltam el, de képtelen voltam igazodni a tempójához. Kénytelen voltam elszakadni tőle, majd itt bevárom – nyilatkozta a boglári Platán strandon a népszerű Madár.

Kora este, úgy hat óra felé – amikor már javában zajlottak a színpadon a különböző programok – még mindig jó két-három tucatnyian küzdöttek a magyar tengerben. Ekkor már (Révfülöpről indulva) az úszófolyosó is kezdett szétbomlani, a legutolsó próbázókat pedig – a rendezők jelmondata, miszerint mindenek előtt a biztonság – csónakok és kishajók kísérték ki a boglári partig.

 Forrás: sonline