A földalatti hálózat bejáratát egy elhagyatott 13. század templomban, a Bracciano-tó partján fedezték fel. A helyszín vizsgálata során kiderült, hogy a vulkanikus kőzeten átszűrődött víz földalatti grottákban gyűlik össze, innen jut el alagutakon a föld alatt futó vízvezetékbe, amely az Aqua Traianába torkollik, az pedig a fővárosba szállított ivóvizet. Évszázadokkal később az első Vatikánt is innen látták el, amikor a városlakók felvették a kereszténységet. A földalatti hálózatot, amelybe hatalmas fügefák gyökerei lógnak bele, Edward és Michael O'Neill dokumentumfilmesek és amatőr régészek fedezték fel, akik Róma ókori vízvezetékeiről forgattak.



A két kutató megkereste a Bolognai Egyetem vízmérnökét, Lorenzo Quilici professzort is, aki megerősítette: az építmény római, nem pedig középkori, mint azt korábban hitték. A kutatók szerint erre utal, hogy a falakban a téglák gyémánt alakban vannak berakva, amely jellemző volt a római építészetre.

A földalatti labirintus azért is lehetett évszázadokig ismeretlen a kutatók számára, mert teljesen víz alatt volt, és csak Bracciano modern infrastruktúrájának kiépítésekor vált elérhetővé. Ekkor derült ki, hogy a földalatti építmény tetejét az egyiptomi kék nevű festék ékesítette. "Az egyiptomi kék alkalmazása, amely igen drága színezőanyag volt, arra utal, hogy ez császári beruházás volt" - vélekedett Edward O'Neill, aki szerint nem közönséges grottákról, hanem nimfaszentélyről (nymphaeumról) van szó.

A kutatók emellett azt is elképzelhetőnek tartják, hogy az építményt i.sz. 109-ben maga Traianus avatta fel: a császár ugyanis az akkori feljegyzések szerint ebben az évben járt a térségben. A kutatók szerint az egykori uralkodó egy pénzt is veretett erre a különleges alkalomra, amely a bejáratot, és a vízi istenségeket ábrázolja.

A filmesek most abban reménykednek, hogy sikerül annyi pénzt előteremteniük, hogy megkezdődhessen a helyszín feltárása, immár profi régészekkel.

(forrás: múlt-kor.hu)