Jöhet a digitális ivóvíz?


A 21. század egyik legértékesebb természeti erőforrása lesz a víz: éppen ideje lenne, hogy előállításában és terjesztésében is teret nyerjenek a 21. századi módszerek.



Öt év múlva akár 20 milliárd dolláros piac is jelenthetnek az ivóvíz előállításához és kezeléséhez kapcsolódó, a vízművek infrastruktúráját és működését modernizáló informatikai fejlesztések. Az IBM most olyan technológiák fejlesztésébe kezdett, amelyek segítségével nagymértékben javítható az édesvíz felhasználásának hatékonysága.

Ezen a héten rendezik a Water Innovation Alliance iparági szövetség konferenciáját, amelyen az IBM és az Intel munkacsoport alapítását kezdeményezi annak feltérképezésére, hogy az információs technológiák miként járulhatnának hozzá a vízgazdálkodás javításához. A cél egy olyan műszaki architektúra felvázolása, amely elengedhetetlen a gazdaságosabb vízfelhasználás megvalósításához. Erre pedig óriási szükség lenne.

Az édesvíz csupán egy százalékát teszi ki a Föld vízkészletének, és ezzel a kevéssel is nagyon pazarlóan bánik az emberiség. Még az olyan fejlett országokban is, mint az Egyesült Államok, becslések szerint a tisztított víz 25-45 százaléka tűnik el a rosszul épített és karbantartott csővezetékekben. Még rosszabb a helyzet a fejlődő országokban, ahol a lakosság nagy része nem jut tiszta ivóvízhez, illetve a fogyasztás egyszerűen nagyobb, mint a rendelkezésre álló vízmennyiség.

Mindezek alapján az IBM úgy véli, hogy a vízgazdálkodásban is helye van a modern információs és kommunikációs technológiáknak, a "smart gridnek" (l. keretes írásunkat). Ha az illetékes vízművek például szenzorokkal mérnék a vízáramlás jellemzőit a csőhálózaton, hamarabb észrevehetnék és lokalizálhatnák a hibákat: így a vízveszteség és a javítás költségi is kisebbek lehetnének. Az IBM már részt vesz néhány olyan munkában (például Hollandiában), ahol érzelő- és mérőműszer-hálózatokat építenek ki, megfelelő szoftveres háttérrel, hogy a beérkező adatokat hatékonyan elemezni tudják. Tesztelés alatt állnak intelligens vízórák is, amelyek pontosabban mérik a fogyasztást, és riasztják a fogyasztót és a vízműveket, ha valamilyen problémára (például csőrepedésre) utaló jeleket észlelnek.

Mindezek a rendszerek és technológiák persze nem kevés pénzbe kerülnek, de a szakemberek szerint a víz túl értékes erőforrás ahhoz, hogy pazaroljuk. A nagy területre kiterjedő szárazságok Ausztráliában és az Egyesült Államokban óriási károkat okoznak a mezőgazdaságban; az USA teljes áramtermelésének 3-4 százalékát használja a víz továbbítására, míg ez az arány Kaliforniában 20 százalék.