Wanganui egy történelmi folyóparti város az Északi-sziget nyugati részén, a Tasman tenger partján. Az egyik legrégebbi, európaiak által alapított új-zélandi település, amit a Whanganui folyó oszt két részre. Lakossága kb. 40 ezer fõ.

Az első európai bevándorlók 1831-ben érkeztek a folyó torkolatához, ahol egy nagyobb maori települést találtak.  A mai főváros, Wellington megalapítása után az újonnan érkező betelepülők számára egyre több és új földterületre volt szükség, ezért 1840-től főleg brit telepesek költöztek a Whanganui-folyó torkolatához, ahol egy kereskedelmi központ alakult ki. A régió gyors fejlődésnek indult, és hatalmas területeket tisztítottak meg a legelők számára. A korai évek nem voltak békések, mivel a folyó település feletti részén élő maori törzsek nem szimpatizáltak sem az európaiakkal, sem maori társaikkal, akik elfogadták és támogatták a telepeseket. Először 1847-ben támadták meg  a települést, de nem jártak sikerrel.  Wanganui az 1860-as évek háborúiban jelentős katonai központtá vált, és ennek is köszönhető, hogy 1864-ben ismét vereséget mértek a települést ostromló maori harcosokra. Ez volt a Moutoa csata, aminek emlékszobra ma is látható a Moutoa Gardens területén. Ez Új-Zéland legelső háborús emlékműve.

A települést kezdetben "Petre" névre keresztelték, Lord Petre tiszteletére, aki az Új-Zélandi Társaság egyik fontos tisztviselője volt. Mai maori nevét 1852-ben kapta, jelentése "Nagy Öböl" (Whanga Nui). A helyi maori akcentusban valójában "Whanganui" a helyes írásmód, de a "h" nélküli változat terjedt el a köztudatban. 2006-ban egy helyi népszavazáson a többség arra szavazott, hogy maradjon a régi név, vagyis "Wanganui". A folyó nevét viszont "Whanganui"-nak írják 1991 óta.

Wanganui 1976-tól 1995-ig a New Zealand Police Law Enforcement System (LES) székhelye volt, ami egy számítógépes adatbázis rendszert foglalt magában. Ez volt a "Wanganui Computer". 1982-ben az adatközpont épületénél egy öngyilkos anarchista merénylő, Neil Roberts felrobbantotta magát, de a detonációban csak ő halt meg.

1995-ben a történelmi feszültség felszínre hozta a régi sebeket. Békés maori tiltakozók 79 napig elfoglalták  a Moutoa Gardens területét, és követelték annak visszaadását, mivel a korai időkben itt egy maori falu volt, amit 1840-ben  a telepesek nem legálisan szereztek meg. A demonstráció megegyezéssel végződött. A földterület maradt a "Korona" tulajdona, de a felügyelet a maori Moutoa Gardens Historic Reserve Board kezébe került.

Jelenleg a Wanganui régió elsősorban a maori kultúráról, a történelmi örökségekről, a Wanganui Nemzeti Parkról és a Whanganui folyóról ismert. Ez utóbbi az ország leghosszabb hajózható folyója, amit az 1900-as évek elején "Új-Zéland Rajnájának" hívtak az ide látogató európaiak. A maoriak számára egy szent hely, és misztikus történetek kapcsolódnak hozzá. A víz és a part manapság számtalan szabadidős tevékenység helyszíne, pl. jetboat, kajak, kenu, rafting, evezés, vitorlázás, horgászat, túrázás, úszás, surf, stb.

Wanganui és környéke előkelő helyen szerepel az új-zélandi filmesek körében, ami elsősorban a gyönyörű természeti adottságoknak köszönhető. 

A település jelenleg Új-Zéland egyik kulturális és művészeti központja, számtalan tehetséges alkotóművész otthona. Rengeteg galéria és stúdió működik, ahol főleg üveggel, kerámiával, textillel, festéssel és fotózással foglalkoznak. Jelentős a helyi ipar és a mezőgazdaság. A tenger, a folyó, a természet közelsége és a rengeteg szabadidős lehetőség kedvező a gyermekes családok számára. A kisebb távolságok miatt Wanganui egy kerékpárbarát település.